Tanulóéveimre is emlékezve
A Feneketlen tó tőszomszédságában áll fővárosunk egyik tűzoltólaktanyája. A XI. kerület csendes kis utcájában található épület több szempontból is érdekes.

Egy szomorú esemény emléktáblája fogadja a tűzoltóságra érkezőket. A bejárat mellett, az épület homlokzatán állítottak örök emléket Reppman Károly tűzoltó hadnagynak, aki az emlékezetes műegyetemi lőtéri tűz oltása közben hunyt el. Élete és önfeláldozása legyen példa minden tűzoltó számára!

Ha a szemlélő ránéz a Tas vezér utcára nyíló szertárkapukra, észrevehet egy furcsaságot. A harmadik szerállás előtt az útburkolat jelentősen mélyebben van a környezeténél. Mi lehet ennek az oka? A laktanya építésekor még nem voltak óriásira megnőtt szerek, nem volt igény arra, hogy extrém magas tűzoltó gépjárművek is álljanak a szertárakban. Később aztán a magasházak terjedése miatt szükség volt a tűzoltó technika fejlődésére is. Az akkori kor műszaki színvonalán épített magasból mentő technika, az emelőkosaras gépjármű, azonban nem fért be a szertárba. Új szertár építése kizárva. A szernek viszont kell a hely. Magasnak ugyan magas, de a fölfelé terjeszkedés nem oldható meg az épületen belül. Akkor menjünk lefelé. Így a kimélyített szerállásba már befér a Kosár.


Természetesen nem maradhat el ennél a tűzoltó laktanyánál sem a majd mindenhol fellelhető kocsifecskendő sem. Egy meglehetősen jó állapotban lévő példány emlékeztet a régmúlt időkre a szertárkapuk és a bejárat között.


Számomra még egy érdekessége van a laktanyának, ez azonban már személyes vonatkozású. A 80-as évek közepén 1-1 napra gyakorlatra vezényeltek bennünket a Csoport mellé. Mivel az évfolyamtársaim –köztük én sem– jellemzően akkor még nem voltak hivatásosak, és kevés vonulós tapasztalattal rendelkeztünk, ezek a 24 órás vezénylések érdekes, izgalmas bevetéseken való részvételek lehetőségét is jelentették.
A tűzoltóságról további információkat lehet találni a fővárosi tűzoltók honlapjának újbudai bejegyzésében.











Mit gondolsz erről?